A Kolibri Színházzal kapcsolatban felmerülő kérdések tisztázására!

Azok számára, akiket érdekel az igazság

Tisztelt Érdeklődő! 

Tények és kettős mérce

A Kolibri Színház esetében „Azt szeretném, ha nem csak egy lenne a sok közül, hanem megkerülhetetlen szereplője legyen színházi kultúránknak. Ha gyerek- és ifjúsági produkció, akkor a válasz, Kolibri, ha drámapedagógia, akkor a válasz Kolibri, ha akadálymentesítés akkor a válasz, Kolibri Színház kell, hogy legyen mindenki számára. Nemzetstratégiai feladatokat ellátó gyerek- és ifjúsági színház! Ez a cél. Hosszú lesz az oda vezető út, de megéri érte küzdeni. Minőségi munkánk eredményeképpen el kell érjük, hogy öttíz év múlva az intézmény megkerülhetetlen legyen.”  Hogy lett ebből az elsődleges célból azonnal felnőtt színház, máig nem értem. 

Ennél is aggasztóbbnak tartom, hogy a társulat majdnem 100%-a, és a társulat véleményéért kiálló Színházi Társaság határozottan elutasítja a pályázatomban megfogalmazott akadálymentesítési központ létrehozását, mely közép-európai viszonylatban is egyedülálló célkitűzés. Számomra elgondolkodtató, hogy vannak olyanok ma Magyarországon, aki az ellen szavaznak, hogy a kihívással élők (autisták, látássérültek, hallássérültek, kerekesszékesek, ritkabetegségben szenvedők stb.) országos szinten, szervezett formában kulturális javakhoz jussanak. A sajtó munkatársa a pályázat központi elemeit kihagyva kívánja a közvéleményt informálni.

Mire is mondott NEM-et a Kolibri Társulatának majdnem 100%-a az én pályázatommal kapcsolatban?

Tételesen:

- Ne legyen Nemzetstratégiai feladatokat ellátó gyerek- és ifjúsági színház 

- Ne legyen országos lefedettséget biztosító akadálymentesítési központ

Küzdeni fogok ezért, ahogyan azt a Pesti Magyar Színházban is tettem, hogy igenis legyen egy országos akadálymentesítési központ. Magyarországon többszázezer kihívással elő gyerek, felnőtt és családnak volna szükség a központra. 

Ha olyan jól áll a színház, akkor miért is kell „megmenteni”? Gazdasági kérdésekben csak a gazdasági adatokból kiindulva lehet programot megfogalmazni.

Az adatokat az ott dolgozók által előállított tény adatokat tartalmazó dokumentumokból, beszámolókból vettük, mely adatok a több, mint 10 éve rendezőként a Kolibriben dolgozó Vidovszky pályázatban is szerepelnek, tehát az ő számukra is ismertek és nyilvánvalóak. Nem csak mi mondjuk tehát, hogy baj van, hanem a Kolibriben munkavállalóként dolgozó szakemberek anyagai is ezt támasztják alá.

Kolibri adatok a beszámolókból:

„Az eredménytartalék felélését látjuk, ami meglehetősen csökkenti majd a Kolibri új vezetésének mozgásterét, azaz meghosszabbítja a megújulás időtartamát…” (Vidovszky György)

Hamvay Péter mindenben kettős mércét alkalmaz, és lejárató cikkében a tények szándékos elferdítésére épít. Szövegkörnyezetből kiragadott mondatokkal manipulál. Mivel a cikk szerzője magát tényfeltáró újságíróként aposztrofálja, furcsa, hogy csak a tényeket nem vette figyelembe (melyek nyilvános adatok, mindenki számára elérhetők a Kolibri Színház honlapján), mely adatokból mind Vidovszky György és csapata, mind pedig jómagam kiindultunk, mikor a pályázatot készítettük és beadtuk. Alkalmazzunk hát Hamvay összehasonlító módszerét, figyelembe véve a Kolibri beszámolóját és a pályázatokat.

Hamvay azzal érvel, hogy:

„Azonban szó sincs a Kolibri bezárásáról, sikeres színház, telt házakkal, fontos társadalmi feladattal, rengeteg nemzetközi elismeréssel, olyan újításokkal, mint a csecsemőszínház. Nincs szó „adósságspirálról” sem, amit Zalán szintén többször emleget, sőt jelentős eredménytartaléka van,” – állítja Hamvay. 

Maga a 10 éve ott dolgozó főrendező, Vidovszky György cáfolja Hamvayt, a cikk megírására felkért újságírót: 

„A pénzügyi tartalékok tekintetében sem áll jól jelenleg a Színház. A szakmailag minimálisan elvárható tartalék mértéke a színház éves állami és önkormányzati támogatásának kb. 25%-a...”

„Csupán az eredménytartalék felélését látjuk, ami meglehetősen csökkenti majd a Kolibri új vezetésének mozgásterét, azaz meghosszabítja a megújulás időtartamát.” 

„Az eredménykimutatások adatait bemutató táblázat számunkra leginkább tanulságos adata, hogy 2021-2023 között minden évben veszteséges volt a színház, összességében több, mint 100 millió Ft üzemi veszteséget halmozva fel.” (Vidovszky)

Tovább folytatja Hamvay: „Pályázatában sokat bírálja az eddigi vezetést a túl alacsony, 1500 forintos átlagos jegyárak miatt is, ám az olcsó jegyár egy gyermekszínház esetén inkább pozitívum lehet, mint negatívum.” Vidovszky cáfol, azaz ellentétben Hamvay állításával szerinte sem pozitívum az alacsonyan tartott jegyár.

„A Kolibri az egy nézőre vetített jegy- és bérletbevétel tekintetében meglehetősen elmarad a budapesti gyermek- és ifjúsági színházi jegyek átlagától. Az egy nézőre vetített nettó jegybevétel jelenleg 1500 Ft/néző, amely fele a megújult Budapest Bábszínház hasonló számának, de még a Magyar Színház átlagos jegyáraitól is érezhetően elmarad. Itt látunk lényeges növekedési, a jelenlegi gazdasági helyzetből való kitörési lehetőséget. A repertoárváltással együtt 2-3 év alatt megközelíthető a 3000 Ft/néző mutató, majd az igazgatói ciklus végére az 15-20%-kal meg is haladható.” (Vidovszky)

„A Kolibri jelenlegi fizető nézőinek száma, és kiemelten a jegybevétel a potenciálisan elérhető szint alatt vannak, amely jelenség sajnálatosan tükrözi, hogy a közönség ilyen mértékben érdeklődik, illetve ilyen alacsonyan árazza be a nagymértékben elavult repertoár előadásait.” (Vidovszky)

„2015-től veszek részt a Kolibri Színház vezetőségi tagjaként az itt folyó munkában, mint a színház állandó rendezője.” (Vidovszky)

Hamvay: „Üzleti tervében a bevételek növekedését – a jegyáremelés, és a repülőjegyekhez hasonló dinamikus árazás mellett – elsősorban további állami források megszerzésére alapozza, amit a NER-hez való bekötöttsége által szerez meg ígéretei szerint. Ilyen a csodaszerként kezelt és rengeteget emlegetett Lázár Ervin Program, amelyben eddig nem vett részt a színház, mert maga is el tudta adni a jegyeket, piaci alapon. Az igazgató csupán ebből a forrásból 100 milliós éves bevételt és a mostani fizető nézőszámmal megegyező, 40 ezres közönséget remél. Tehát Zalán János „mentőcsomagja” nem egyéb, mint sok-sok ingyenes előadás, amit az állam fizet.” De Hamvay itt sem volt túl alapos, ugyanis Vidovszky is alátámasztja Zalán János helyes gondolkodását, hiszen hangsúlyozza: „A több mint 700.000 magyar gyermeket érintő Lázár Ervin Program a hazai kultúrpolitika egyik legsikeresebb programja. Célja, hogy minden diák évente egyszer el tudjon jutni kulturális intézménybe (színházba, hangversenyre, múzeumba, nemzeti emlékhelyre). A hazai előadóművészeti intézmények számára is nagy segítséget jelent a program, mivel szervezett és kiszámítható módon bővíthetik gyermek- és ifjúsági közönségüket, és ezáltal jobban tudják közfeladataikat tervezni és ellátni. Természetesen a 3000 Ft/diák támogatás jelent a színházak finanszírozásában igencsak jelentős kockázatmentes és kiszámítható forrás. A Kolibri Színház mint gyermek- és ifjúsági színház, célközönségének jellegénél fogva természetszerűleg vesz részt a programban. Ez mindenképpen követendő út. Reményeink szerint a jövőben is folytatódik a Lázár Ervin Program, amelyben a korábbinál több előadással vehetünk majd részt.” (Vidovszky)

Idézzük ismét Hamvayt aki megengedhetetlennek tarja az SZFE-vel való együttműködést: „A harmadik pillér pedig az SZFE-vel való együttműködés lenne.”

A kettős mérce itt is működik, hiszen mélyen hallgat Vidovszky tervéről, mely szerint:

„Ugyanakkor szeretnénk együttműködni a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábszakos hallgatóival, bemutatkozási lehetőséget adni nekik, workshopokat szervezni, és színházi gyakorlati helyszínt kínálni számukra.” (Vidovszky)

„Az alkalmazotti bérek növelésének belső forrását a színház új üzleti modelljének elemei képezhetik: a) a színházi műsor és repertoár fokozatos, de teljes megújítása, b) jegyáremelés, hatékonyabb értékesítési stratégia, c) hatékonyabb munkaszervezés, amelyek érezhető költségcsökkentést jelenthetnek. Szükséges továbbá átvilágítani a működési és produkciós költségstruktúrát, és megtalálni az esetleges felszabadítható forrásokat. Rövid távon nem oldható meg teljesen a probléma, de hosszú távon ez az egyik szükséges feltétele a Kolibri sikerének.”- hangsúlyozza Vidovszky. 

Itt is működik hát a kettős mérce.

Köszönöm, hogy elolvasta! 

Zalán János sk.